„Állami fortély” és „belső kényszer”. A felvilágosodás kanti programjáról
Írásomban Kant Pragmatikus érdekű antropológiájának egy lábjegyzetéből kiindulva rekonstruálom az emberi nem karaktere és morális rendeltetése, majd e morális rendeltetés és a (világ)polgári alkotmány kidolgozásának programja közötti kapcsolatot. Ezután megvizsgálom, hogy Kant hogyan határozza meg...
Saved in:
Main Author: | |
---|---|
Format: | Article |
Language: | English |
Published: |
Eötvös Loránd University
2017-10-01
|
Series: | Elpis |
Subjects: | |
Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7714 |
Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
Summary: | Írásomban Kant Pragmatikus érdekű antropológiájának egy lábjegyzetéből kiindulva rekonstruálom az emberi nem karaktere és morális rendeltetése, majd e morális rendeltetés és a (világ)polgári alkotmány kidolgozásának programja közötti kapcsolatot. Ezután megvizsgálom, hogy Kant hogyan határozza meg e politikai program megvalósításán fáradozó „jellemes alattvalók”, valamint a „jellemes monarcha” cselekvési terét, s megvilágítom, milyen szerepet szán a „belső kényszernek”. Eltérő kontextusok alapján e fogalom két jelentését bontom ki: tisztázom, milyen értelemben beszélhetünk „konstruktív”, illetve „destruktív” belső kényszerről, s e distinkciót összefüggésbe hozom a praxis és a praktika, illetve a cognitio philosophica és a cognitio historica fogalompárjaival. Amellett fogok érvelni, hogy a kanti koncepció szerint a felvilágosodásnak egy konstruktív belső kényszer kiérlelésével és alkalmazásával kell kiutat találnia a „népet” már mindig is megkötöző, destruktív belső kényszer állapotából. Konklúzióm szerint e projekt feloldhatatlan feszültségekkel terhes.
|
---|---|
ISSN: | 1788-8298 2732-3684 |