A homéroszi pszükhé a Phaidónban
Írásom Kebész kérdéséből indul ki: vajon „az ember halála után a lélek megmarad-e, és még akkor is lesz-e benne majd erő [dünamisz] és belátás [phronészisz]?” A megfogalmazás arra utal, hogy a lélek halhatatlanságának a filozófiai projektje egyúttal a hagyományos görög eszkatológia kritikáját is je...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article |
| Language: | English |
| Published: |
Eötvös Loránd University
2020-04-01
|
| Series: | Elpis |
| Subjects: | |
| Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7619 |
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | Írásom Kebész kérdéséből indul ki: vajon „az ember halála után a lélek megmarad-e, és még akkor is lesz-e benne majd erő [dünamisz] és belátás [phronészisz]?” A megfogalmazás arra utal, hogy a lélek halhatatlanságának a filozófiai projektje egyúttal a hagyományos görög eszkatológia kritikáját is jelenti, ez pedig a homéroszi eposzok pszükhé-képének a radikális átírását kívánja meg, mégpedig három szempontból. (1) A lélek a halál után is megőrzi – sőt, elsődleges értelemben akkor nyeri el – igazi erejét, képességét, a belátást, a phronésziszt, (2) a haláltól nem szabad félni, mert nem rossz, hanem a legjobb dolog, ami az emberrel történhet, mert (3) a halálban lesz az, aki/ami valójában, lesz azonos igazi énjével, eszmél igazi önmagára.
|
|---|---|
| ISSN: | 1788-8298 2732-3684 |