Az elidőzés tere. A hipotipózis mint szövegkompozíciós elem
A dolgozat a hipotipózis narratívában betöltött szerepét vizsgálja. A klasszikus retorikák szerint e beszédalakzat dolgok, terek, s akár cselekvések „vizuális” megjelenítését teszi lehetővé, azaz képet alkot, melynek befogadásához időre van szükség. Elbeszélő szövegben, azaz a cselekmény (látszólag...
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Article |
| Language: | English |
| Published: |
Eötvös Loránd University
2018-04-01
|
| Series: | Elpis |
| Subjects: | |
| Online Access: | https://ojs.elte.hu/elpis/article/view/7679 |
| Tags: |
Add Tag
No Tags, Be the first to tag this record!
|
| Summary: | A dolgozat a hipotipózis narratívában betöltött szerepét vizsgálja. A klasszikus retorikák szerint e beszédalakzat dolgok, terek, s akár cselekvések „vizuális” megjelenítését teszi lehetővé, azaz képet alkot, melynek befogadásához időre van szükség. Elbeszélő szövegben, azaz a cselekmény (látszólag) célorientált előrehaladásában különösen érdekessé válik az ilyen típusú elidőző mozzanat, sőt, lényegi kompozíciós funkciót tölthet be a narratívában: szerepe egyszerre lehet illusztratív és szerkezeti-esztétikai. A hipotipózis révén ugyanis a szöveg a hallgatósághoz fordul, az elbeszélés (szinte) megáll (lelassít), a befogadói feszültség megnő. A dolgozat első része ezért az elbeszélés releváns időelméleteit tárgyalja; a második rész pedig Alessandro Manzoni A jegyesek című regényét elemzi, s amellett érvel, hogy a hipotipózis okozta narratív lassítások és szünetek a művészi szöveg esszenciális elemeivé válhatnak.
|
|---|---|
| ISSN: | 1788-8298 2732-3684 |